Tokaji Történelmi Borvidék - Tokaj - Tokaj

Tokaj-Hegyalja hazánk legkiválóbb fehérborát termelő tájegysége. Mégis a világörökségi rangot nem pusztán a szőlőtermesztésnek és a borászatnak köszönheti a vidék, hanem páratlan természeti adottságainak, építészeti és kulturális örökségének és a helyi hagyományoknak is.

A Magyarország északkeleti részén elterülő borvidéken már a miocén korszakban is termett a szőlő, ezt bizonyítja az Erdőbényén talált Vitis Tokaiensis. Ez az ősi szőlőlevél, amely minden egyes szőlőfajta ősének tekinthető növény lenyomata, bizonyítja, hogy a szőlő őshonos növény Tokajban. A vitis sylvestris ősszőlő ma is vadon él a területen.

Tokaj, illetve a tokaji bor az 1500-as években nyerte el mai rangját, amikor a török hódoltság miatt a gazdasági élet központja Észak-Magyarország lett. Oláh Miklós monográfiája, a Hungaria még a szerémségi borokat tartja a legjobbaknak, bár elismeri, hogy „a hegyek körül Tarcal, Füzér, Újhely, Sárospatak, Boldogkő, Szántó, Liszka mezővárosok mind kiváló bort termő hely". A tokaji világhírnevét - ha hinni lehet egy legendának - a tridenti zsinat hozta meg. Draskovics György 1562-ben a tridenti zsinaton egy ebéd alkalmával tállyai borral kínálta IV. Pius pápát, aki elragadtatásában így kiátott fel: „...patrem sanctum talia vina decent!" A lefordíthatatlan kettős jelentésű szójátékot (A pápához ilyen borok illenek - A pápához tállyai borok illenek) a jeles humanista, Bocatius János örökítette meg egyik epigrammájában.

A XVII. századra a szőlőtermelésre alkalmas hegyoldalakat elsősorban a nemesség birtokolta, majd pedig igyekeztek a Felvidék kereskedelemmel foglalkozó szabad királyi városai is egy-egy birtokot vásárolni Hegyalján. Ezek egyik csoportosulása az ún. „Pentapolis": Kassa, Lőcse, Késmárk, Szepsi és Bártfa volt. Így Tokajban Kassa városa, majd Erdőbényén Lőcse, Tállyán pedig Bártfa szerzett birtokot. A termeltetést a helyben megbízott vincellérek irányították és szervezték. A bor kiváló minősége révén jövedelmezősége csábítóan hatott. A szőlőbirtokosok rendre szabályozták a termelést, a borkészítést és forgalmazását is. Az első ismert szabályozást a Mádon összeült Pentapolis képviselői, továbbá a nemesi birtokosok fogalmazták meg 1641-ben.

A török világ elmúltával egyre jelentősebb szerephez jutott a borkivitel. Mivel az egész környék szívesen árusította termékét „tokaji bor"-ként, a XVIII. század elejétől jelen volt az az igény, hogy az országos főhatóság szabályozza a borkivitelt, amivel összefüggött az eredetvédelem is. Végül 1737-ben született egy királyi rendelet, mely felsorolta azokat a településeket, amelyek határában a „tokaj bor" előállításához alkalmas szőlő termelhető. Ezzel megszületett a világ első zárt borvidéke.

A szőlőhegyeken elsősorban furmint, hárslevelű és sárga muskotály alkotják az ültetvényeket. Mind a három fajta alkalmas az aszúsodásra. A nemespenésszel fedett falú pincékben érik a „tokaji", a királyok bora, a borok királya - „vinum regum, rex vinorum". Az alapborok (ordinre) mellett évszázados technológia alkalmazásával készül a főbor, az aszú. A megtiport lengyel nemesség igénye teremtette meg az aszúszemekkel kevert „élő" fürtök együtt feldolgozása révén előállott „szamorodnit" (lengyelül Samo rodnij- ahogy született), a középminőségű tokajit is.

Az évszázadok során különböző népcsoportok - szászok, svábok, lengyelek, románok, zsidók, örmények - telepedtek meg Tokaj-Hegyalján, akik mind vallásuk, mind építészetük, mind hagyományaik által gazdagították a térséget. Ma a népi építészet emlékei mellett egyedülálló értéket képviselnek az arisztokrácia és a polgárság XVI-XIX. századi épületei is.

A Tokaj-hegyaljai borvidék világörökséggé nyilvánított része összesen 27 települést foglal magába, többek között Tokaj, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Mád, Mezőzombor, Rátka, Szegi, Tarcal, Tállya legkiemelkedőbb termelőhelyeit. Az elmúlt ezer év alatt kialakult szőlőművelési hagyományok érintetlen, eredeti formában való továbbélése, és a borvidék évezredes egysége indokolta, hogy az UNESCO Világörökség Bizottsága a tokaji történelmi borvidéket - mint kultúrtájat - felvette a világörökségi listára.

Tokaj-Hegyalja legjellegzetesebb építményei a pincék. A térségben két alaptípusú pince terjedt el: az ásott és a lyukpince. Az előbbi a ház alatt lévő, azzal megegyező alaprajzú boltozott tér volt, a ház tornácáról lehetett megközelíteni. A lyukpince nem kapcsolódott közvetlenül az épülethez, a föld felszíne felett csak egy kőből rakott kapuépítmény jelent meg áttört kialakítású fa vagy acélajtóval. A borvidék pincéinek 80-85%-a ilyen eljárással készült. A legértékesebb pincetípus az évszázadok során az egymás közelében lévő egyszeri lyukpincék összekapcsolásából létrejött pincelabirintus. A legismertebb a szintén világörökségi helyszínné nyilvánított sátoraljaújhelyi Ungvári-pince, amely 27 pince vízszintes és függőleges összekapcsolásából jött létre, s amelynek 4 szintje 13 000 gönci és szerednyei hordó befogadására képes. A sárospataki Rákóczi-pince Tokaj-Hegyalja legnagyobb pincéje, járatai egy kilométert tesznek ki. A pince története a XVI. századig nyúlik vissza, jelenlegi hosszát 1776-1791 között érte el. A pince történelmi nevezetessége a Rákóczi-szalonnasütő. Hasonlóképpen alakult ki Tolcsván az Oremus pincelabirintusa. Az eredetileg kisebb családi pincéket a XIX. század végén, XX. század elején vágták egybe. Szintén Tolcsván a Tokaj Kereskedőház Bormúzeumának négy ága van, amelyben többezer palack muzeális bort tárolnak, illetve 999 gönci hordóban érik a muzeálisnak kijelölt bor.

Tokaj-Hegyalja őrzi, ápolja értékeit. A több mint félezer éves hegyaljai bormitológiát számos szobor örökíti meg a térségben. Ennek jegyében rendezik meg évről évre a szüreti fesztiválokat, illetve a minden év májusában a Tokaji Borok Fesztiválját.

A tokaji történelmi borvidékre érkezőket ma a természet ritka adományai, nyíltszívű, vendégszerető emberek, nemespenésszel borított pincék és a királyok bora, a borok királya várja egész évben.

Tourinform-Tokaj

Cím: 3910 Tokaj, Serház utca 1.

Tel.: 47/352-259

E-mail: tokaj@tourinform.hu

Web: www.tokaj-turizmus.hu